Az együttes 1988-ban alakult Pécsett, pécsi és Pécs környéki fiatalokból, azzal a céllal, hogy gyűjtse, feldolgozza, bemutassa és megőrizze a magyarországi délszlávok (horvátok, szerbek és szlovének) zenéit, viseleteit, táncait és népszokásait.
Az együttes már 1989-ben elkészítette első videófilmjét, és elkezdte fellépéseivel járni a hazai településeket. A tevékenység dokumentálása (fotók, videók, honlap, könyv, naptárak, CD, DVD) az együttes egész története során kulcsfontosságú volt, és jelenleg is fontos szerepe van. A fellépések száma napjainkig meghaladta a 800-at (Európa Kulturális Fővárosa megnyitó, fellépések a Pécsi Nemzeti Színházban, Fesztiválok Horvátországban és Húsvétkor a Dráva mentén).
1990-ben érkezett tanítóként Farkas Zoltán Batyu az együtteshez, és első, lakócsai tánctanításától kezdve az együttes a táncos-előadói, dramaturgiai minőséget és a hitelességet is középpontba helyezte. A koreográfussal azóta folyamatos a kapcsolat: kiemelkedő jelentőségűek azok a koreográfiák és estek, amelyek Bartók Béla műveinek nyomán készültek (Allegro Barbaro, Román táncok, 44 hegedűduó).
9
Az együttes későbbi tanítói is kivételes művészi és emberi képességekkel rendelkező személyek voltak, akik tovább erősítették az együttes hitvallását. Ez a hitvallás pedig arról szól, hogy eredeti, hiteles néptáncot kell táncolni a legjobb zenékkel, zenészekkel és táncosokkal, hogy a modern kor emberéhez is eljusson az üzenet az aranykorról és a tiszta forrásról. Az üzenet eljutásában pedig a modern kor, modern eszközökkel, az internet, a Facebook és az SMS is segít.
1990-től kezdődtek el az együttes által szervezett tánctáborok és tánctanfolyamok, amikben gyerekektől felnőttekig több ezer résztvevő tanulja a táncokat, dalokat és néprajzi ismereteket. A megőrzés és továbbadás a táncházakban is megvalósul: 1988 októbere óta folyamatosan van táncháza az együttesnek és a kísérő Vizin zenekarnak Pécsett.
Az önálló estek végig kísérték és kísérik ma is az együttes pályafutását; 5 évvel az alakulás után (1993) már 5 egész estés műsoron van túl. A műsorcímek is beszédesek: Akik még vagytok (utalás az „Intés az őrzőkhöz” c. Ady-versre), Sötét az ég alja (kalotaszegi népdal), Az eltűnt idő nyomában (utalás Proustra), Délszlávok, A folyón túl (horvát népdal és Hemingway-utalás), Ősztől-őszig (népszokások áttekintése). 1993-ban volt az első jubileumi est a Pécsi Nemzeti Színházban, amit még 8 követett (10-15-20-25-30 éves jubileumok és egyéb estek, amik közül kiemelkedik a Bartóknak szentelt „Üzenet”). Ugyancsak
1993-ban a Tanac a „Ki-mit-tud” televíziós műsor döntőjébe jutott (végül második lett), 1994-ben pedig 10 napos amerikai turnén vett részt Washingtonban, New York-ban. Ekkor az együttes még nem volt hat éves. 1996-ban újra indultak a kétévente rendezett minősítő fesztiválok, melyen az elérhető maximális pontszám 150. A Tanac 6 ilyen minősítőn vett részt, az eredmény 6 kiváló minősítés: egyszer 144, ötször 146 pont, ami általában az első vagy a második helyet jelentette valamennyi magyarországi néptáncegyüttes között. 2006 után (mikor már másodszor kapta meg a Martin György Emlékplakettet a háromszori, zsinórban elért kiváló címért) az együttes úgy döntött, nem versenyez tovább; célja, új utakat keresni, valamint, hogy energiáit a megmaradásra fordítsa. Két alkalommal mégis kivételt tett: résztvevője volt a „Fölszállott a páva” televíziós műsornak (2012, 2018).
Az együttes vezetőinek meghatározó élménye a kisebbségi sors, és a találkozás a még élő néphagyománnyal. Hamar kiderült, hogy a kisebbségi sorsban csak hitelesnek szabad lenni és hamar világossá vált, hogy a falvakban, öregektől gyűjtött hagyománynak van igazi értéke és nem csupán az öncélú színpadi feldolgozásoknak. Ebben a szellemben végzett munkához olyan koreográfusi alázat és hozzáállás kell, amely az eredeti anyagból bontja ki a színpadra alkalmazás lehetőségeit, és a koreográfus „önmegvalósítása” ennek rendelődik alá. Érdekes és szerencsés módon szinte valamennyi vendég tánctanító is ezt a vonalat erősítette. Magyarországon a Tanac azon kevesek között van, akiknek műhelyében Bartók zenéjére készültek/készülnek koreográfiák.
Természetes, hogy az első és a máig legkedvesebb fellépések azokban a falvakban vannak, ahonnan az együttes tagjai származnak. Voltak/vannak olyan települések, ahol a Tanac műsora szinte az egyedüli kulturális programot jelentette/jelenti az év folyamán. A megmaradáshoz persze egy fellépés kevés; kovásznak is kell lenni. Elindultak a tánc-visszatanítások a falvakban, népszokásokat újítottak fel (ezekben az egész falu részese), fesztiválokat alapítottak, táncházakat, tánctáborokat rendeztek és rendeznek napjainkban is. Utánpótlás-, gyermek- és óvodás-csoportok működnek.
Könyvet, kalendáriumot, CD-t, DVD-t adott ki az Egyesület, gyűjtéseiket digitalizálták és tették közzé az interneten (Farsang Kátolyban, Pünkösd Szalántán, Szentivánnap Felsőszentmártonban, Betlehemezés).
Külön említést érdemel a Nemzetközi Horvát Fesztivál, amelynek neve: „Isten hozott, kedves vendég!”.
A számok magukért beszélnek: 20 év alatt 20 fesztivál, több mint 3500 szereplő, 6 országból, 120 településről. Valamennyi fesztivál Pécsett volt. Szükséges szóba hozni a Guinness-rekord kísérletet, amelynek során 850 ember táncolta körül a pécsi Széchenyi teret.