Az UNESCO világörökségként elismert, IV. századi ókeresztény sírok és sírkamrák több mint 1600 év után feltárulnak, hogy a látogatók korszerű eszközökkel ismerjék meg a páratlan föld alatti világot.

Ezek kisméretű, családi sírkamrák és nagyobb közösségi sírboltok, temetői építmények. Ezeknek egy része festett, belső terük bibliai jelenetekkel és ókeresztény szimbólumokkal díszített, ami tovább növeli az emlék együttes egyediségét, egyetemes kulturális értékét.

A sírkamra többnyire a tehetős családok temetkezési helye volt. A kétrészes építmény föld alatti része a kripta, a tulajdonképpeni sírkamra, ahova az elhunytakat helyezték téglasírokba, vagy ritkábban szarkofágokba. E fölé emlékkápolnát (memoria, mausoleum) emeltek. A kétszintes építmények kettős feladatot láttak el: egyszerre szolgáltak temetkezési helyként és szertartások céljára.

A Látogatóközpontban hat kétszintes sírkamra (I., II., III., IV., XIX., XX. számú sírkamrák), és két nagyobb egyterű épület (Cella Septichora és az V. számú sírkamra) tekinthető meg.

Az Ókeresztény Mauzóleum, valamint az Apáca utcai sírépítmények különálló szigetként helyezkednek el a világörökségi helyszín területén.